Nyomtatás

Útmutató hulladék EWC kód alá sorolásához

3. melléklet a 72/2013. (VIII. 27.) VM rendelethez

Útmutató a hulladékjegyzék használatához

1. A hulladékjegyzék főcsoportokból, alcsoportokból és hulladéktípusokból áll.

2. A főcsoportok 2 számjegyű azonosító kóddal rendelkeznek.

3. Az alcsoportok 4 számjegyű, az egyes hulladéktípusok 6 számjegyű azonosító kóddal rendelkeznek.

4. A (*)–gal jelölt azonosító kódok veszélyes hulladékot jelölnek.

5. A hulladéktípus megnevezésének használata esetén a hulladék csak a hulladékképződést eredményező tevékenységnek megfelelő főcsoport és alcsoport megjelölésével együtt adható meg.

6. Valamely anyagnak a hulladékjegyzékben történő meghatározása nem jelenti azt, hogy az anyag minden körülmények között hulladék. Az adott anyag csak abban az esetben minősül hulladéknak, ha a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 2. § (1) bekezdés 23. pontja szerinti fogalom-meghatározás érvényesül.

7. Az adott hulladéktípust a képződést eredményező forrás alapján a 01–12-ig és a 17–20-ig terjedő főcsoportokban meghatározott 6 számjegyű azonosító kóddal jelölt hulladéktípusok alapján kell azonosítani, az alcsoportok 99-re végződő azonosító kódjainak kivételével. A képződést eredményező forrás hulladékai több, különböző főcsoportba is besorolhatók az adott hulladék tulajdonságaira való tekintettel.

A hulladékjegyzékben meghatározott hulladék azonosítása érdekében a következők szerint kell eljárni:

7.1. Az elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladékot (beleértve a különböző csomagolási hulladék keverékét is) a 15 01 alcsoportba kell besorolni, és nem a 20 01 alcsoportba.

7.2. Ha az adott hulladékot a 01–12-ig terjedő, valamint a 17–20-ig terjedő főcsoportokba nem lehet besorolni, a hulladékot a 13, a 14 és a 15 főcsoportokban meghatározott hulladéktípusok alapján kell azonosítani.

7.3. Ha az adott hulladék besorolására egyik főcsoport sem alkalmazható, a hulladékot a 16. főcsoport alapján kell besorolni.

7.4. Ha az adott hulladék besorolására a 16. főcsoport sem alkalmazható, a 99 kódot (közelebbről meg nem határozott hulladék) kell használni a hulladékjegyzék azon fő- és alcsoportjában, amely megfelel az adott hulladék képződését eredményező forrásnak. 99-esre végződő azonosító kóddal veszélyes hulladék – a 13 08 99* azonosító kód kivételével – nem sorolható be.

8. Ha a hulladékot valamely veszélyességi jellemzője alapján veszélyes hulladékként kell besorolni, a veszélyességi jellemzők tekintetében a Ht. 1. mellékletében meghatározott veszélyességi jellemzőket kell alkalmazni. A veszélyes anyag koncentrációjának elhatárolásához a H3-H8, H10 és H11 veszélyességi jellemzők tekintetében a 2. § (1) bekezdésében felsoroltakat kell alkalmazni.

9. Nehézfémnek tekintendő az antimon, arzén, kadmium, króm(VI), réz, ólom, higany, nikkel, szelén, tellúr, tallium és ón. Ezek elemi formája és vegyületei veszélyes anyagok, ha e rendelet alapján annak minősülnek.

10. A 13 01 01* azonosító kódú hulladék esetében a PCB-k e rendelet szerinti hulladékjegyzékhez alkalmazandó értelmezését a PCB, valamint a PCB-t tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól szóló 144/2012. (XII. 27.) VM rendelet tartalmazza.

11. A 16 02 13* azonosító kódú hulladék esetében az elektromos és elektronikus berendezésekből származó alkatrészek tartalmazhatnak olyan elemeket és akkumulátorokat, amelyek a 16 06 alcsoportban veszélyes hulladékként vannak megjelölve, továbbá higanykapcsolókat, a katódsugár csöveket és egyéb aktivált üvegeket.

12. A 16 08 02* azonosító kódú hulladék esetében az átmeneti fémek közé tartozik a szkandium, vanádium, mangán, kobalt, réz, ittrium, niobium, hafnium, wolfram, titán, króm, vas, nikkel, cink, cirkonium, molibdenium, tantál. Ezek a fémek vagy azok vegyületei veszélyesek, amennyiben azokat veszélyes anyagnak minősítették. A hulladék veszélyességét a benne található átmeneti fémek, azok vegyületeinek veszélyessége határozza meg.

13. A 19 03 alcsoportszámú hulladék esetében a stabilizálás a hulladékban lévő alkotók veszélyes voltát változtatja meg, ezzel a veszélyes hulladékot nemveszélyessé alakítja. A megszilárdítás csak a hulladék fizikai megjelenési formáját változtatja meg azáltal, hogy adalékot alkalmaznak, de nem változtatja meg a hulladék kémiai tulajdonságait.

14. A 19 03 04* azonosító kódú hulladék esetében részben stabilizáltnak kell tekinteni a hulladékot, ha annak veszélyes összetevőjét nem sikerül teljességgel veszélytelenné alakítani, ezért azok rövid, közepes vagy hosszú idő alatt a környezetbe kerülhetnek.

15. A 20 01 35* azonosító kódú hulladék esetében az elektromos és elektronikus berendezések veszélyes összetevői közé tartoznak az elemek és az akkumulátorok, amelyek veszélyesek és a 16 06 alcsoporthoz tartoznak, valamint a higanykapcsolók, katódsugár csövek és más, aktivált üveget tartalmazó készülékek.